Híres emberek

Illyés András

Bölcseleti doktor, erdélyi püspök; szül. 1637-ben Csik-Szent-Györgyön. Erdélyben. Egyházi pályára lépvén, a szent Adalbert seminariumban tanult és 1663-ban bölcseleti doktor lett, mire a theologiára Rómába küldetett. Visszatérvén hazájába, 1668-ban vásáruti plébános volt és 1676. ápr. 24. pozsonyi kanonok lett. 1677. jan. a jókai plébánia administratorának azért küldetett ki, mint előtte Súri Márton szintén pozsonyi kanonok, hogy az eretnekektől visszafoglalt plébánián nagyobb tekintélyt képviseljen; de csak 1678. áprilisig maradt ott, mert a zavargó népség közt élni nem akart, és visszatért a pozsonyi káptalanba, hol olvasó-kanonokká léptették elő. 1696. jan. 19. erdélyi püspökké neveztetett ki s 1697. márcz. 3. igtattatott be székébe (közben 1691 körül szebeni prépost, 1796. ápr. 19. sz. István vértanuról nevezett prépost, esztergomi kanonok s pilisi apát lett). 1697. máj. 13. érkezett Kolozsvárra, máj. 18. Gyulafehérvárra, hol másnap az első misét mondta száz év óta (miután Erdélynek közel egy századig nem volt fölszentelt püspöke). Erdélyben azonban nem tartózkodott soká, mert mint ő maga írja (Jóra Intő Énekecskék cz. 1702-ben megjelent műve czímlapján) «Minekutánna Erdélybe bemenvén, és a hamisan elnyomattatott kevés pápistaságot meglátogatván, a diplomás eretnekektől Magyarországba kijönni kényszeríttetett». Okt. 9. már visszatért Nagyszombatba, hol 1698. a szent Háromság oltárát és 1699. a szent Miklós templom oltárát ujra építtette. 1703-ban meglátogatta alvinczi székhelyét. 1704. okt. 4. visszatért Nagyszombatba, hol 1712-ben meghalt.

Rendkivüli buzgóságot fejtett ki különösen mint hitszónok; az irodalom terén szintén tevékeny volt, ő maga írja 1696-ban, hogy «28 igen hasznos és szükséges egyházi könyvet írt, melyek közül 22-őt világosságra is bocsátott.»

Ismert munkái a következők:

A keresztyeni eletnek peldaja vagy tüköre, Az az: A szentek élete. Mely minden szorgalmatossággal, Nevezetes Autorok Irásaiban, kivált képpen Villegas Alfonsus irásaiban fel kerestetet, Sommában foglaltatot, és Olaszbol Magyarra fordittatot, s rendesen ött Részre osztatot. Első Resze Nagy-Szombat, 1682. (II. r. 1683., III. r. 1682., IV. r. 1682., V. r. 1682. U. ott. 2. kiadása 1705. I-III. r. és 1707. IV., V. r., 3. k. 1743., 4. k. 1771. U. ott. Újabb kiadása, jav. és bőv. 6-dik kiadás. Buda, 1813. Tótra fordította Vallasik János 1768. U. ott. Exemplum seu speculum vitae christianae, hoc est: vita Sanctorum cz. latin kiadása. Bécs, 1694. öt rész.)

A Keresztyeni Jossagos Cselekedeteknek es a tekelletessegeknek gyakorlatossága, Mely a Jesus Tarsasagabeli Tisztelendő Rodericus Alfonsus Spanyól Pap által Spanyólúl megirattatott; annak-utána külömb-féle nyelvekre; Mostan pedig Olaszból, és Deákból, szorgalmatosson meg-magyaráztatott … Első Resze. Nagyszombat, 1688. (Az előbeszéd kelte: Irtam Posonban 1682. II. r. Nagyszombat 1701. III. r. 1708. U. ott.)

A Kristus Jesus Elete és tudománya az negy Evangelistak Irasibol egybe-szedetett es Elmelkedeseknek Materiajara egész esztendönek minden napjaira elosztatott…Avancinus Miklos Pap-altal. Es szorgalmatosson meg-magyaráztatott, és Keresztyén Nemztének lelki vigasztalására, és épületére kibocsáttatott. Nagyszombat 1690. (2. kiadás 1690., ujabb kiadás 1759. U. ott.)

Megrövidittetet Ige Az az: Predikatios Könyv, melyben hetven négy Prédikátiok foglaltatnak, mellyekben az Igaz Hit Fő Ágazatinak nagy titkai, a Szent Atyák által megmagyaráztatnak, és szép üdvösséges tanúságok adatnak. Mellyeket sok esztendök alatt elö nyelvel prédikállott, most pedig rendesen öszveszedvén, rövid summában foglalván, és meg irván ki bocsátott… első Részsze. U. ott, 1691. (II. és III. r. 1692. Bécsben. I. és II. r. U. ott, 1696. Verbum abreviatum .. cz. a fönebbi magyar beszédek fordítása III. Bécs, 1693., az I., II. r. U. ott, 1675.)

Novae. Spirituales, ac morales duarum linguarum Cantiunculae. Quas Diversis Temporibus. varijs occurentibus occasionibus solerter composuit. Nunc porro in lucem edidit, ad laudem et gloriam Domini ei: et spiritualem consolationem. ac aedificationem Hominum Christianorum… (Bécs), 1696. (Csak a czímlap és a praefatio latin, a szöveg maga t. i. az énekek két nyelvűek, latinok és magyarok. 2. kiadása: Régi és uy Enekek, es isteni dicsiretek. Mellyeket írt, és Újonnan Kibocsátott cz. Nagyszombat, 1703. 3. k. ismét latin cz. Cantiones Spirituales, ac. Morales… 1710. U. ott.)

Soliloquium divinum elegiacum. U. ott. 1697.

Jora Intő Enekecskek Igassag ellen tusakodo gonosz emberek ellen, Igasság szerető Hiveknek vigasztalására. Nagyszombat, 1702.

Brevis Norma Vitam Sapienter Instítuendi. Seu Breviarium Selectissimorum Carminum, Optima Eruditione Refertorum: Quae Ex diversorum Authorum Scriptis excerpsit: ex proprijs quoq, multis in locis addidit: & in Quinque Partes, & Sexaginta quatuor Capita distribuens in lucem edidit. U. ott, 1703. (Első kiadás Bécs 1696., II. és III. rész 1697., 3. kiadás Nagyszombat 1708., a 4. kiadás magyarul is: e cz.

Rövid forma Embernek életét bölcsen Rendelni, Avagy Jo Tudomannyal Tellyes Verseknek Sommaja. Mely Verseket külömbkülömb Könyveket szerző bölcs embereknek Irásibol kiszedegetett: es azoknak közibe tulajdon verseiből is sokakat illendőképpen béférkeztetett: és öt Részekre osztván, háromszor Deákul kibocsátott. Most pedig negyedikszer jól megmagyarázván, s Hatodik részszelis megjobbitván világosságra hozott Magyarul is. U. ott, 1709., 5. k. U. ott, 1710.)

Imádságos Könyv. U. ott, 1709.

Recta vitae, morumque hominum Institutio, Id est Selectissimi versus catonis Magni quos in septem Capita distribuens, & Secunda hac editione, multo meliorem in ordinem redigens; vicissim curavit remprimi: puro Ungarico quoque idiomate perlucide declarans … Emberek eletenek, és erkölcsinek Igaz Rendelese, az az: Nagy Catonak válogatott bölcs Versei; Mellyeket Hét Fejekre el-osztván, és ez Második ki-bocsátásban sokkal job rendbe hozván, viszontag kinyomtattatott, tiszta Magyar nyelvel is világossan megfejtvén. U. ott, 1710. (Az előljáró beszéd kelte: Irtam Nagy-Szombatban … 1710. eszt. Az én megvénhedet életemnek pedig 73-dik esztendejében. Első latin kiadása Bécsben 1696-ban jelent meg.)

Praetiosa Margarita. Id est: Vita Sanctae Margaritae Ungariae Virginis, Magna cum diligentia, ex proprio ejusdem Officio, & celebrium Authorum scriptis, jam pridem impressis, concinnata, in lucemque edita: Quatuor Sermonibus, quorum, duo continent Vitam ejus: alij autem duo Miracula, in Vita, atq. post mortem ejus patrata. Nagyszombat, 1707. (3. k. 1708., 4. k. 1710. U. ott.)

Némelly solemnitásokra készitett Prédikácziók. U. ott, 1710.

Divina Vitae morumq. Hominum Fidelium Institutio, & Doctrina Sapientissima. Id est. Selectissimae Sententiae Divinae, quas diversis temporibus, ex Sacra Scriptura solerter excerpsit. Et anta annos tredecim in Decem Capita ordinate distribuens in lucem edidit: nunc vero cum melioratione Ungarico quoque donavit idiomate. U. ott, 1710. (Első kiadása csak latinul. Viennae, 1696.)

Bod, M. Athenas 119.

Horányi, Memoria II. 214.

Benkő, Transsilvania II. 358.

Siebenb. Quartalschrift I. 1890. 369., VII. 1801 276.

Katona, Historia Critica XXXVII. 696.

Századunk 1838. 19. sz.

Danielik, M. Irók II. 123. l.

Szabó Károly, Régi M. Könyvtár, I., II.

  1. Könyv-Szemle 1882. 50., 52., 1895. 192., 345., 346. l.

Petrik Bibliogr.

Zelliger, Egyházi Irók Csarnoka 190. l.

Némethy, Ludovicus, Series Parochorum 641. l.

Forrás:

http://mek.niif.hu/03600/03630/html/i/i09138.htm

Gál Sándor, Gaál Sándor (Csíkszentgyörgy, 1817. szeptember 21. – Olaszország, Nuteria, 1871. június. 17.) honvéd tábornok.

Kézdivásárhelyen és Olmützben végzett tanulmányok után 1838-ban lépett a császári hadsereg 37. (Máriássy) gyalogezredébe. 1842-től alhadnagyi rangban átvezényelték a csíki 14. (első székely) határőrezredhez, ahol 1848-ig hadnagyi rangot ért el.

Az 1848 március 15-ei forradalom után a magyar fővárosba utazott és felajánlotta szolgálatait az új magyar kormánynak. Megírta „A Pest városi nemzeti őrsereg ideiglenes oktatás-, gyakorlat- és szolgálati szabályzata” című munkáját, mely áprilisban nyomtatásban meg is jelent. Részt vett a nemzetőrség szervezésében, májustól az Országos Nemzetőrségi Haditanács gyalogsági osztályán segédtisztként szolgált. Számos szabályzatot írt a nemzetőrség és később a honvédség számára. Részt vett a magyar honvédség működési alapelveinek és szervezeti felépítésének kidolgozásában.

Még az unió szentesítése előtt Batthyány Lajos Klapka Györggyel és Hajnik Károllyal együtt őt küldte Erdélybe, hogy a székely haderőt magyar kormány mellett mozgósítsa. Augusztustól főhadnagyként az erdélyi honvéd zászlóaljak egyik szervezője volt, majd a felállított székely haderő vezérkari főnöke lett. Miután Puchner Antal erdélyi főhadparancsnok felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak és kiszorította a magyar csapatokat Erdélyből, a székely haderő Háromszékre szorult vissza. Gál a háromszéki harcokban a székely csapatok szervezője és parancsnoka volt. A Székelyföld felszabadítása után, 1849 januárjában Bem ezredessé léptette elő és a székely haderő további szervezésével bízta meg. Február 4-én támadás érte a Brassót előzőleg megszálló cári különítmény részéről és a Szászhermánynál vívott ütközetben vereséget szenvedett.

Márciusig egy tízezer főből álló reguláris hadtestet állított fel és a nyári hadjáratban ennek a székelyföldi hadosztálynak nevezett alakulat parancsnokaként vett részt. Június 19-én és 20-án súlyos harcokat vívott a Tömösi-szorosnál. Lüders, az erdélyi cári haderő parancsnoka nem ismerte fel a Székelyföld katonai jelentőségét ezért csak egy kilencezer fős egységet indított útnak, ő maga pedig Nagyszeben felé támadott. Gál székely hadosztálya július 2-án a Kökös és Uzon között megtámadta a Székelyföld biztosítására hátramaradt cári csapatokat. Ebben az ütközetben esett el a székely hadosztály tüzérségi parancsnoka, Gábor Áron. A kökös-uzoni ütközet hírére Lüders seregével visszafordult és benyomult a Székelyföldre. Sepsiszentgyörgy mellett, a július 5-én vívott nyergestetői ütközetben a cári lovasságnak sikerült átkarolnia a magyar csapatok jobb szárnyát és Gál Sándor székely hadosztálya Csíkszeredára vonult vissza.

Július közepén az odaérkező Bemmel együtt ellentámadást indított és július 23-án Sepsiszentgyörgy mellett sikeres ütközetet vívottEduard Clamm-Gallas altábornagy tizenötezer fős császári hadtestével. Az osztrák-orosz csapatok általános támadása után, augusztus 1-jén a kászonújfalui ütközetben döntő vereséget szenvedett Clamm-Gallas hadtestétől. A vereséggel a Székelyföld teljes egészében az ellenség kezére került. Maradék seregével Kolozsváron csatlakozott Kazinczy ezredes csapataihoz. Július 29-én előléptették tábornokká, de erről csak az emigrációban értesült. Augusztus 17-én Sárvásár közelében sikeres elhárító ütközetet vívott Urban ezredes csapataival. Kazinczy augusztus 24-ei zsibói fegyverletétele után egy ideig a Szatmár környéki mocsárvilágban bujkált, majd 1850 tavaszán sikerült külföldre szöknie.

Szoros kapcsolatot tartott a magyar emigrációval, Hamburgban és Londonban tevékenykedett, majd Kossuth Konstatntinápolyba küldte és őt bízta meg az erdélyi szervezkedés katonai vezetésével. 1851 novemberében kinevezte az „erdélyi felszabadító hadsereg” főparancsnokává. Részt vett a Makk József, Jubál Károly és May János vezette függetlenségi szervezkedések előkészítésében. A török kormány akadályozta munkáját, ezért Kossuth a magyarországi letartóztatások után visszarendelte Londonba. 1860-ban alapító tagja volt az olaszországi magyar légiónak. Összeütközésbe került a piemonti politikával és átállt a nápolyi királyság visszaállítására és a pápai hatalom megőrzésére rendelt ellenséges francia csapatokhoz. Elborult elmével halt meg.

  1. március 15-én a csíkszeredai Pallas-Akadémia kiadónál megjelent, magyar fordításban, Gál Sándor – eredetileg olasz nyelven –, Nápolyban, 1861-ban kiadott életrajza. Gál ellenszegült Kossuthnak, aki Nápolyban letartóztattatta, ahol börtönbe került. A könyv ebben az időben íródott: vagy Gál maga írta, vagy a könyvet amúgy jegyző három magyar (Schneider D. Antal ezredes, Halász Sándor őrnagy, Pécsváradi Viola Sándor őrnagy) lehet a szerző, előfordulhat azonban az is, hogy Gál tollba mondta talján írástudóknak. A magyar kormánytól kapott megbízása a székelyek toborzására, a forradalom eseményei, személyes hangú csataleírások képezik a könyv törzsanyagát. Gál szemszögéből jelenik meg 1848 története: a magyar hadvezetés vélt vagy valós hibáinak taglalása igen gyakran felmerül. A könyv szakmai lektorai, Egyed Ákos történész és Dr. Csikány Tamás hadtörténész megjegyzik, hogy a tényeknek nem minden esetben felel meg a könyv (időpontok, seregek, ágyúk létszáma), amire magyarázat lehet az eltelt bő 10 esztendő a forradalom és a nápolyi lét között, illetve a körülmények, hiszen börtönében aligha volt lehetősége forrásoknak utánanézni.

Továbbra is nyitott kérdés marad Gál személyes sorsa a szabadulás után, illetve sírjának holléte.

Források:

  • Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
  • Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
  • Erdély története (főszerkesztő: Köpeczi Béla), Akadémiai Kiadó – 1987, ISBN 9630546531
  • Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213
  • A szabadságharc katonai története (szerkesztette: Bona Gábor), Zrínyi Kiadó – 1998, ISBN 9633273013
  • Zágoni Zsolt (Ford): Gál Sándor életrajza avagy a székely ezredes, aki nem engedett a 48-ból, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda – 2006, ISBN 9736651398
  • http://hu.wikipedia.org/wiki/Gál_Sándor_(tábornok)

——————————————————————————————————————————–

Gál Sándor életrajza: üzenet Nápolyból, 1861-ből (könyvismertető)

2008.07.15. 07:03 Nyirő Gergő

Furán hangzik mindenképp: van egy olyan könyv, amelyik Nápolyban, Csíkszentgyörgy egyik nagy szülöttjéről íródott. Ráadásul a kötet, a Vezúv alatti nyomdából 1861-ben került ki. És majdnem 150 évnek kellett eltelnie, hogy az említett, olasz nyelvű könyv elérhető legyen azoknak: a székelyeknek, akikről lényegében íródott.

Szőcs János, csíkszeredai történész 2001-ben már felhívta a figyelmet a könyvre, amelyiknek címe: Biografia di Alessandro Gál. Minden valószínűség szerint a kötet létezésére ekkor derült fény, először kiadása után.

A könyv fordítója, a cikket jegyző fiatalember, mindettől függetlenül talált a kötetre az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol az ,,Olasz-székely kapcsolatok” című szakdolgozatának az ügyében kutakodott. A nevezett példány, mikor a kezébe került, nyilvánvaló volt, hogy azt még soha, senki nem olvasta el, az eltelt 140 év dacára, mivel az ívek még vágatlanok voltak.

Hogy miért Nápolyban született a könyv? Gál Sándor a 48-as forradalom után emigrálásra kényszerült: előbb német tartományokban szervezkedett, aztán Angliában és Törökországban. Utóbbi helyen már Kossuth megbízásait teljesítette, majd Itáliába kerülve, alighanem meghasonlott a magyar katonák ottani helyzetét látva (a helyi hatóságok a brigantik ellen küldték őket, mely brigantik gyakran – nem minden esetben – az olasz egység ellen szembeforduló derék emberek voltak). Gál ellenszegült Kossuthnak, aki Nápolyban letartóztattatta, ahol börtönbe került. A könyv ebben az időben íródott: vagy Gál maga írta, vagy a könyvet amúgy jegyző három magyar (Schneider Antal, Halász Sándor, Viola Károly) lehet a szerző, azonban előfordulhat az is, hogy Gál tollba mondta talján írástudóknak. Utóbbi komoly lehetőség, hiszen a székelyföldi földrajzi nevek nyomdai megjelenése alig-alig emlékeztet az eredetire (pl. Karomszeh, Karamsrek, Haramscek… = Háromszék).

És hogy miről szól a könyv, mintegy, 170 oldala? Gál fiatalkora, illetve 48-ig tartó pályafutása mindössze pár oldalt foglal el. Aztán a magyar kormánytól kapott megbízása, a székelyek toborzására, már sokkal nagyobb teret kap, aztán a forradalom eseményei, személyes hangú csataleírások ugyancsak bőven helyet kapnak: pontosabban, ez az időszak, a könyv törzsanyaga. Hogy Gál maga volna a szerző, arra utalnak azok a történetek, azok a sorok, amelyek például a Bem apóval történt, néha szellemes, néha gondterhes beszélgetéseket örökítik meg. Például a kökösi és a szemerjai csata leírása is rendkívül életszerű, akárcsak például a szeredai vár bevétele. De a könyv adalékokkal szolgál a Nyerges tetői csatával kapcsolatban és Gábor Áronról is közöl anekdotát (a könyv végén név- és helymutató segíti a tájékozódást).

Gál szemszögéből jelenik meg 1848 története, a magyar hadvezetés vélt vagy valós hibáinak taglalása igen gyakran felmerül, és valamennyi felvetett kérdésre Gál megadja a maga válaszait, amelyek valamennyi esetben feltétlen elkötelezettségének bizonyítékai. A szakmai lektorálás során, igen gyakran segített Egyed Ákos bácsi (A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig szerzője), illetve Csikány Tamás hadtörténész. Megjegyezték, hogy a tényeknek nem minden esetben felel meg a könyv, időpontok, seregek, ágyúk létszáma gyakran nem stimmelnek, amire magyarázat lehet az eltelt bő 10 esztendő a forradalom és a nápolyi lét között, illetve a körülmények, hiszen börtönében, aligha volt lehetősége, például, a forrásoknak utánanézni.

Gál Sándor az, aki a háromszéki önvédelmi harc eldőlte után, Zsibóig vezeti vissza a létszámában egyre fogyatkozó honvédeket; ez az út Erdélyen át, az osztrák és orosz csapatok állandó fenyegetése, támadása közepette, Gál egyik legelismertebb haditette.

Lépésről-lépésre be van mutatva a könyvben, milyen viszontagságok közepette jut el 1849 szeptemberétől Hamburgba, majd Londonba, illetve Isztambulba. Ottani tevékenységéről jó pár oldalon beszámol.

Továbbra is nyitott kérdés marad, Gál személyes sorsa a szabadulás után, illetve sírjának holléte.

A könyvvel kapcsolatosan bármilyen kérdésre szívesen válaszolok: Zágoni Zsolt: zsoit@freemail.hu

A könyv amúgy megvásárolható a Pallas üzletében: Csíkszereda – 530210: Petőfi u. 4 sz., tel.: 0266-371036

Zágoni Zsolt

Forrás:

http://csikszentgyorgy.blog.hu/2008/07/15/gal_sandor_eletrajza_uzenet_napolybol_1861_bol_konyvismerteto#more568703